2008. március 10., hétfő

Egy szétválaszthatatlan kapcsolat

"Az elején még minden olyan szép volt s jó
Mesébe illő hisz mindenki tudja a mese jó
Heverésztünk a Duna-parton csodás csillagok alatt
S gyártottuk az emlékeket jó sokat
S a végén minden megváltozott bár ne tette volna
A jóból rossz lett s a szépből csúnya
Ennek azonban itt nincs még vége
Próbálkozott próbálkozott tette a szépet
Bocsánatot kért s meg is kapta
Hisz a mesének rossz vége nem lehet ezt mindenki tudja
Folytattuk mit egyszer régen befejeztünk
És most unokánk ül a székbe gyönyörködik bennünk..."
"Félsz a holnaptól, pedig messze még a reggel, sok-sok óra, míg a nap nálunk újra felkel.
S, ha akarod, addig őrzöm még az álmodat, te csak csendben pihenj, s a remény majd elringat..."

Elfolytott vágyak

"Üres szavak alá rejtettük azt a rettenetes izgatottságot, mely egymáshoz kergetett.
Dadogva titkoltuk, hogy akarjuk egymást.
Megjött az a pillanat, amelyben kíváncsiak lettünk egymás ízére, és meg akartuk kóstolni egymást.
A szerelmi emberevés ünnepi pillanata, amikor egymásnak esik az éhes férfi meg az éhes asszony, és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével iparkodik mennél többet falni a másikból, hogy a ruhán, húson és csonton keresztül eljusson a mindentől megfosztott, mezítelen lélekig... "

Igaz érzelmek!

"Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem, tudom: ez egy el nem múló szerelem.
Éget a vágy, amikor hozzád érek, minden porcikámmal csak téged érezlek.
Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek, s forró szívemmel téged szeresselek!
S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek, örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.
Éjszakákon veled töltöm minden percem, mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!"