2008. március 10., hétfő

Egy szétválaszthatatlan kapcsolat

"Az elején még minden olyan szép volt s jó
Mesébe illő hisz mindenki tudja a mese jó
Heverésztünk a Duna-parton csodás csillagok alatt
S gyártottuk az emlékeket jó sokat
S a végén minden megváltozott bár ne tette volna
A jóból rossz lett s a szépből csúnya
Ennek azonban itt nincs még vége
Próbálkozott próbálkozott tette a szépet
Bocsánatot kért s meg is kapta
Hisz a mesének rossz vége nem lehet ezt mindenki tudja
Folytattuk mit egyszer régen befejeztünk
És most unokánk ül a székbe gyönyörködik bennünk..."
"Félsz a holnaptól, pedig messze még a reggel, sok-sok óra, míg a nap nálunk újra felkel.
S, ha akarod, addig őrzöm még az álmodat, te csak csendben pihenj, s a remény majd elringat..."

Elfolytott vágyak

"Üres szavak alá rejtettük azt a rettenetes izgatottságot, mely egymáshoz kergetett.
Dadogva titkoltuk, hogy akarjuk egymást.
Megjött az a pillanat, amelyben kíváncsiak lettünk egymás ízére, és meg akartuk kóstolni egymást.
A szerelmi emberevés ünnepi pillanata, amikor egymásnak esik az éhes férfi meg az éhes asszony, és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével iparkodik mennél többet falni a másikból, hogy a ruhán, húson és csonton keresztül eljusson a mindentől megfosztott, mezítelen lélekig... "

Igaz érzelmek!

"Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem, tudom: ez egy el nem múló szerelem.
Éget a vágy, amikor hozzád érek, minden porcikámmal csak téged érezlek.
Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek, s forró szívemmel téged szeresselek!
S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek, örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.
Éjszakákon veled töltöm minden percem, mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!"

2008. február 17., vasárnap

Engedj a vágyaidnak!

"Feküdj le egyszer csak úgy egymagad, nézz fel az égre, s engedd el magad.
Hagyd, hogy a csillagok messze repítsenek, hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen.
Öleled át most azt akit szeretnél, tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél, mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán, egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán..."

A szerelem jegyében!

Szeretni Tehozzád szegődtem...


Szerelem... Mennyi mindent juttat eszünkbe ez a szó. Nincs még egy olyan emberi érzés, ami ennyire nehezen megragadható. A szerelem vágyódás a teljes egybeolvadásra egyetlen másik személlyel.


A szerelem egyike a legintenzívebb emberi érzelmeknek, és ez az érzés az, amelyre a legtöbb ember a leginkább vágyik. Tudjuk, hogy a szerelem nevében az emberek hazudtak, csaltak, loptak, és még öltek is. Ennek ellenére senki sincs, aki pontosan tudná, valójában, mi is ez az érzelem. A szerelmet nagyon sokan próbálták megérteni, így költők, filozófusok, írók és pszichológusok. Ez az érzelem legalább olyan nehezen megfogható, mint amilyen központi szerepet játszik csaknem mindannyiunk életében.
Sokan és sokszor igyekeztek meghatározni, definícióba sűríteni a szerelem fogalmát.


A szerelem három összetevőből áll: vonzódás, gondoskodás és intimitás.


A "vonzódás" azt a hatalmas vágyat jelenti, amely arra irányul, hogy a másik közelében legyünk, fizikai kapcsolatba lépjünk, értékeljenek minket, törődjenek velünk.

A "gondoskodás" az a hajlandóság, hogy feláldozzuk magunkat a másikért.

Az "intimitás" két egyén egyesülése és szoros kapcsolata.

"Vak szerelemről" beszélhetünk, ha magas a szenvedély és elköteleződés szintje a kapcsolatban, de az intimitás alacsony.

"Társszerelemről" magas intimitás- és elkötelezettségszint, és alacsony szenvedély mellett beszélhetünk.

"Üres a szerelem" ha magas ugyan az elkötelezettség, de az intimitás és szenvedély hiányzik.
A "romantikus szerelemben" megvan ugyan a magas intimitás és szenvedély, de nélkülözi az elköteleződést.

A "fellobbanó szerelemben" pedig csak szenvedéllyel találkozunk, mert hiányzik az intimitás és elköteleződés.


"A szerelem belefeledkezés a másik emberbe: Mélyről fakadó vágy arra, hogy a szeretett személlyel együtt legyünk. Tökéletlennek érezzük magunkat, ha nélküle vagyunk. Gyakran gondolunk a szeretett személyre függetlenül attól, hogy vele vagyunk vagy nélküle. Az elválás gyakran valódi kétségbeesést okoz, de előfordulhat az is, hogy fájdalmasan előrevetítjük az újra találkozást. Úgy képzeljük, hogy a találkozás eufóriás extázist vagy belső békét és kielégülést hoz."

2008. február 1., péntek

Egy ölelésben

"Egy ölelésben elveszni volna jó,
Belezuhanni a mély vágyba,
Kinyitni az összes ajtót,
S meghalni a karjaidba zárva.
Hol van a cél?
Hol van a jó?
Merre van a vágy, a kéj?
Lelkemben békét hozó,Titkos, rejtett szenvedély?
Szoríts magadhoz, szoríts erősen,Ne félj tőlem hát!
Perzselő napban vagy zuhogó esőben, Miénk lesz a Világ!"