2008. január 19., szombat

Boldogság


A boldogság egy megfogalmazhatatlan érzés és sokszor kiszámíthatatlan. Boldogságot érzünk akkor, amikor hosszú borús napok után meglátjuk az égen a napot. Ha tavasszal egy virágba borult kertet látunk. Egyik nap hazafelé menet egy orgonafát láttam és láss csodát január közepén rügyezik. Elgondolkoztam, hogy vajon megint a természet űz velünk furcsa tréfát, vagy a növények már érzik a korai tavaszt?! Mindenesetre öröm volt látni ezt a kis orgonafát!
Boldogsággal telik meg az ember szíve, lelke, mikor hosszú szenvedés és gyötrelem után végre rátalál az igaz szerelem. Először bizonytalanok vagyunk, hogy vajon a másik fél is ugyan azt érzi-e, amit mi. Félve közeledünk a szívünk választottja felé. Megtörténik az első csók, kimondjuk először azt, hogy SZERETLEK, beleremeg az ember szíve, lelke az egész teste és ez olyan jó érzés, hogy kiállnánk a világ tetejére és onnan ordítanánk: SZERETLEK MINDÖRÖKKÉ.
Ezeket az érzéseket neked köszönhetem, Egyetlen SZERELMEM! Boldogsággal töltenek el az apró gesztusaid, figyelmességeid. Például mikor az útán áthaladva óvó figyelmességgel megfogd a kezem, átkarolsz vagy mikor szerelmes tekintettel rám nézel. Úgy érzem értelmet adsz az életemnek, úgy érzem megtaláltam életem egyetlen igaz társát!
Biztonságérzetet ad, az hogy tudjuk van mellettünk valaki, akire számíthatunk, akire támaszkodhatunk, akivel megoszthatjuk a mindennapi örömeinket, bánatainkat, akiben feltétel nélkül bízhatunk és aki mindig segít ösztönözni a nehéz helyzetekben.
Köszönöm, hogy vagy nekem!

Nincsenek megjegyzések: